Chapter 7

Sziasztok!Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket,úgy sajnálom hogy ritkábban tudok írni..:// De hát nem tudok mit tenni,azért remélem velem maratok továbbra is,jó olvasást/kommentelést/pipálást és stb.puszi;))<3



"Szobámban" voltam,és gyakorlatilag az sem érdekelt hogy a 1D-s rácok pár perc múlva itt lesznek.Harry unok volt.És ismét azzal jött hogy én csak egy rajongó vagyok.Ami nagyon rosszul esett,ismét.Miért olyan nehéz azt elhinni hogy én mindeddig nem is nagyon hallottam felőlük semmit.Egy kopogás zavarta meg mély gondolkodásomat,ami egészen az ajtótól a fülemig hatolt.
-Igen?
-Bejöhetek?-hallottam meg Anne kedves hangját.
-Persze.-vágtam rá.A nő aki befogadott kedvesen,de ugyan akkor aggódva pillantott rám.Majd leült mellém az ágyra.
-Jaj szívem..Harry nem gondolta komolyan.-nyúlt a kezeimért,és mintha olvasott volna a gondolataimban.-Jól tudja ő is hogy ez hülyeség,csak amikor szerelmes,nem tudom.valahogy megbolondul,és rossz embereken tölti ki a dühét amikor robban a bomba.-elképzeltem a régebbi harry-t ahogy lányok hada verheti át,ez akkor is átjött amikor velem kiabált az imént a kanapénál.Azóta nem történt semmi,mindössze lezuhanyoztam és át öltöztem.Anne már nem volt a szobában,belátta hogy most nem vagyok egy nagy beszélgető társ,még egyszer megsimította az arcomat,és már csak az ajtó koppanását hallottam.Pár percen belül 4 kocsi ajtó csapódásra figyeltem fel.Felálltam,vetettem még egy pillantást magamra,majd kiléptem az ajtón,és meg sem álltam egészen a konyháig.Ahol Harry szúrós tekintettel nézett rám.Nem értem ezt a fiút.Egyik pillanatban még ilyen,másikban pedig már egy teljesen más személy.Lesütöttem a szemeimet,és leültem a kettővel mellette lévő székre.Anne és Gemma nem voltak bent.Biztos a fiúkat üdvözölték.
-Kérlek,légy kedves a fiúkkal.És mellesleg ne támadd őket le.
-Harry.Abbahagynád végre.Megmondtam már százszor de ha kell ezredjére is elmondom hogy engem nem érdekel a hülye bandátok,nem vagyok rajongó,sőt még egy számotokat sem hallottam.-ezzel a mondattal felálltam és kiviharzottam.A fiúk a nappaliban ültek és éppen egy kis gyümölcs levet szürcsölgettek majd amikor észrevettek,szinte egyszerre mértek végig,amitől teljesen zavarba jöttem.Majd hirtelen a szőke felállt és elém lépett.
-Szia,Niall Horan vagyok.-mosolygott kedvesen.
-Szia én pedig -állt fel a fekete hajú is majd követték a többiek.-Zayn,ő itt Louis- mutatott a csíkos pólós srácra aki hülyén mosolygott mitől nekem egy kisebb nevetés csúszott ki a számon.-Mellette Liam,ő a visszafogottabb  srác közöttünk,ha ő nem lenne már...-gondolkozott el egy pillanatra.-valószínűleg mindenhonnan ki lennénk tiltva,és persze a sitten ülnénk.-nevette el magát a mondandóján mitől nekem is egy kisebb mosoly szaladt végig a számon.
-Értem..Hát Sziasztok,én Sophia Grey vagyok.Örülök hogy megismerhetlek titeket.
-Khm..Szóval akkor ég te nem is?...-kérdezte Liam.
-Nem.-hajtottam le egy kicsit a fejemet.
-Van süti?-kérdezett rá Niall,szemei hirtelen felcsillantak ahogy Anne bólintott egyet miközben a mosolya sem hagyta el a száját.
-Sziasztok srácok.-jött ki Harry is a konyhából,immáron egy kockás ingben és egy farmerben.Ami legelőször feltűnt a ruházata után a szomorú tekintete,amire próbált egy mosolyt erőltetni de nem ment neki.Szívem pedig majd meg szakadt.Hogy miért azt magam sem tudom.Annyira rossz volt látni azt az ürességel telt tekintetét.Fájt.A srácoknak sem kellett több,odamentek hozzá és rögtön megölelgették.Szívem nagyot dobbant.Olyan jó volt látni ahogy ez az 5 fiú kitart egymás mellett.Az első pillanattól kezdve sütött róluk,sütött róluk a szeretet,a kitartás és a soha fel nem adás.
-Segítesz nekem?-kérdezte Anne.
-Persze.-vetettem felé egy kisebb de annál érzékibb mosolyt,és bementünk a konyhába.Anne odaadta a kezembe a tányérokat miközben ő a levessel sertepeltélt.
-Nagyon összetartóak.-csak ennyi jött ki a számon.
-Igen.Harry követ el néha hibákat,de a fiam és nagyon büszke vagyok rá,rájuk.-ahogy rá néztem a szemei már szinte csillogtak a könnyektől.Nekem sem kellett több odamentem hozzá és megöleltem.A fiúk nagy hanggal lépett be a hatalmas nagy helységbe ami csak úgy zsongott tőlünk.Ahogy elengedtem Annet,Harryvel egy pillanatra találkozott a tekintetünk,de hamar elrántottam ugyan is eszembe jutott Anne.Elővettem a poharakat,amiket szorgosan helyezgettem el a fiúk előtt.Ők pedig csak mosolyogva követtek miközben beszélgettek.Mire végeztünk az asztal tele volt finomabbnál finomabb dolgokkal.Sütikkel,főtt ételekkel,levesekkel.A konyhát fenséges illatok lepték el.Majd belépett Gemma is aki eddig a szobájában volt.Miután szoros ölelésével fogadta a fiúkat ő is leült mellénk majd nekikezdtünk az ebédnek.Robinnak még reggel szóltak hogy be kell mennie a munkába ezért nem lehetett velünk.Igazság szerint őt is nagyon megkedveltem.Kívülről erős határozott ember de ha megismered nagyon kedves és törődő.Az ebéd nagyon finomra sikeredett.Észre sem vettem hogy elszállt felettünk az idő.Nem sokára jön értem apa.A srácok tényleg nagyon kedvesek és jó fejek voltak.Egyáltalán nem olyanok mint a sztárok 60%-a..
-Ann...-szólítottam meg.-Mikor jön értem apa?
-Holnap..Mondtam neki hogy jól érzed magad,és hogy Gemmával ellesztek.Szegény éjszakás volt,és mondtam neki hogy ne kelljen fel.Aludjon nyugodtan,itt biztonságban van.-a válasza kicsit meghökkentett.Ha végül is nem kell Harry-t látnom,menni fog.Ugyan is azóta nem bírok ránézni.Vagy ha még is,végig fut rajtam hogy talán igaza lehet,még is csak én tehetek róla.Én tehetek arról hogy a barátnője itt hagyta.Ne hülyéskedj Sophia.Hirtelen újra ránéztem,és megint elkapott az az érzés.A francba.Hosszú éjszaka elé nézek.Nem sokkal később a fiúk távoztak,miután egy kisebb gondolkozás után,amit egyébként Harry okozott megadták a számukat.Harry nagyon nem díjazta.De a fiúk szerették volna ha találkozunk valamikor a héten.Miután ez meg volt úgy döntöttem szívok egy kis friss levegőt,amit a szobám erkéllyén találtam meg leginkább.Gondosan bezártam a kis ajtót magam után(persze nem kulccsal) majd a korláthoz sétálva vettem hatalmasabbnál hatalmasabb mély levegőt.Majd kifújtam.Amikor a tüdőm elszorult és újra levegőért kiáltozott újra,majd újra beszívtam a friss éltető oxigént.Ameddig valaki leheletét meg nem éreztem a nyakamon.Meg akartam fordulni.
-Maradj.-hallottam meg mély hangját amitől kirázott a hideg.
-De...
-Css.-tette oda az egyik ujját a számra.Miből jött ez a hirtelen bizalom?Egy csomó kérdésem volt.Ameddig meg nem szólalt.
"Shut the door, turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this even though I try" /Csukd be az ajtót.
Kapcsold le a lámpát

Veled akarok lenni
Érezni akarom a szerelmed
Melletted akarok feküdni
Nem tudom ezt elrejteni
Pedig próbálom./

Heart beats harder
Time escapes me
Trembling hands touch skin
It makes this harder
And the tears stream down my face/

Szív nehezebben ver
Az idő ellenem van
Remegő kéz
Bőrt érint
Ez nehezebbé teszi
És a könnyek lefolynak az arcomról/

If we could only have this life for one more day
If we could only turn back time./

Ha még egy napig ez lenne az életünk
Ha visszaforgathatnánk az időt./

You know I’ll be
Your life
Your voice
Your reason to be
My love
My heart
Is breathing for this
Moment
In time
I’ll find the words to say
Before you leave me today./

Tudod, hogy lennék akár
Az életed,
A hangod
Az indokod, hogy miért legyél
A Szerelmem
A Szívem
Ezekért a pillanatokért lélegzik
Időben megfogom találni a szavakat
Mielőtt ma elhagynál.../

............................

Észre sem vettem a könnyeimet amik szép lassan sorakoztak hogy cérba érjenek a pólómon.Eddig nem értettem a rajongókat amikor sírnak ordítanak,talán most jött el az idő.Úgy éreztem bármikor a rajongójává tudnék válni ennek a fiúnak a hangjának.Lassan fordított magával szembe.

-M-Miért sírsz?-kérdezte megszeppenve..

-Harry..Ez ez gyönyörű volt..Miért?

-Mit miért?

-Miért énekelted ezt el nekem?Pont nekem.

-Azért,mert azt mondtad hogy még soha nem hallottad egyik számunkat sem.Gondoltam megmutatok egyet.Látom tetszett.

-Tetszett?!Hiszen ez..-még mindig a hatása alatt voltam csoda szép hangjának.Úgy éreztem soha nem lesz vége.