Chapter 3

Sziasztok!Köszönöm szépen az 1 kommentet és az 5 tetsziket,nagyon örültem:))Itt az új rész is,jó olvasást mindenkinek puszi:))

Anyu finoman szólva nem örült a dolgoknak,és azt mondta hogy soha többé nem mehetek ilyen buliba.Max háziba.És szobafogság amiért kilógtam..Mi lesz ha még megtudja hogy kaptam 3 3-ast?!Enyhén szólva ideges lesz az biztos.De most nem tudtam ilyeneken gondolkozni,ugyan is úgy megfájdult a fejem hogy majd szét robbant..
-Valami baj van?Hozzak valamit?-kérdezte Gemm kedvesen.
-Hát most hogy kérded..Kérhetnék egy fájdalom csillapítót?
-Persze már is hozom..-mosolygott rám kedvesen.

Majd kiment a konyhába..Pár perc múlva az öccse lépett be a másik ajtón mérgesen,majd odajött hozzám.
-Figyelj,ha képet akarsz megcsináljuk és menj el.Viszont ezt senki nem fogja bevenni.
-Jó akkor most te figyelj,én nem akarok se veled sem a bandáddal képet csinálni,mi előtt anyukád nem mondta hogy ki vagy nem is tudtam,és egyébként ne beszélj úgy velem mint egy rongyal mert én is ember vagyok,attól hogy nem vagyok sztár.
-Jó trükk,de nem veszem be.-erre Gemma jött be az ajtón.
-Harry mit ordibálsz?!
-Most ez komoly?Te komolyan beveszed hogy valami baja is van?!Csak akar egy képet..
-Harry,fejezd már be,nem is ismer...
-Jó jó hagyjátok már abba..Miattam nem kell veszekedni,beveszem a fájdalom csillapítómat és szedem a sátorfámat nem kell aggódni Harry.-mondtam majd fel akartam kelni,de csak egy ürességet láttam magam körül amikor felébredtem és egy hangot ami szólítgat.Gemma volt az.Lassan kinyitottam a szemeimet...
-Mondtam hogy semmi baja..
-Harry,mikor lettél te ilyen beképzelt?-kérdezte Gemma.-Te már nem vagy az aki voltál.Ez a kis..had ne mondjam ki mi,megváltoztatott.
-Nem,ebből hagyjátok ki Samanthát.-mondta már szinte ordítva és kiviharzott a a helységből..Gemma csak csóválta a fejét.
-Nem tudom hogy mi lett vele.De mind1 hagyjuk is..Jól vagy?Ne állj fel,pihenj nyugodtan itt a gyógyszer.De hülye vagyok...Inni valót meg nem hoztam..-erre elkezdett csörögni a telefonja.-Küldöm mindjárt anyát,hoz neked...
-Oké..köszönöm..-pár perc múlva azt hiszem Samantha(?!) lépett ki egy pohár víz társaságában..
Gyorsan felvette az áll mosolyát és idejött.
-Tessék.-adta volna a kezembe de helyette "véletlenül" az ölembe borította.
-Jaj ne haragudj,nem akartam.-közelebb jött,és halkan folytatta.-Hagyd békén a pasimat szánalmas kis rajongó.-megfordult és kiment a konyhába,majd Gemma hozta be a vizemet..
-Rád borította,teljesen véletlenül..-mondta Gemma gúnyosan..-Gyere segítek felállni és adok egy másik melegítőt..
-Köszönöm..-megfogta a kezeimet és lassan felálltam,a fejfájás erősen belehasított a fejembe.Azt hiszem Gemma szobája felé vettük az irányt,kimentünk a nappaliból,majd felfelé az emeletre..Ott egy kicsit megszédültem de tovább mentünk..
-Ez itt az én szobám..-mutatott a kezével körbe Gemm,majd a szekrényéhez vette az irányt.
-Basszus..Ki van mosva az összes melegítőm...Vagy ami nincs is az kicsi rád..Kérünk akkor egyet Harrytől.-erre egy kicsit felnéztem de hát..
Lementünk,majd Gemm tovább "adott" Harrynek,annak ellenére hogy tudja hogy nem vagyunk jóban.A barátnője ha tudna a szemeivel megölt volna,pedig én nem akarok semmit ettől a bájgúnártól..Harry kicsit óvkodva de megfogod majd felmentünk a szobájába.
-Na tessék most bevallhatsz mindent..-el akarta engedni a kezem de én megfogtam.
-Harry én komolyan nem ismerlek.és légy szíves ne engedj el mert nem tudom magam még megtartani,csak adj egy melegítő nadrágot és hagyjuk egymást békén,ne aggódj nem sokáig maradok már itt.
-Ok.-ennyivel le is tudta az egészet,és oda vonszolt a szekrényéhez,majd kihúzott egyet.
-ez jó lesz?!-kérdezte rezzenéstelen arccal.
-Igen köszi..
-Akkor most...
-Inkább szólj Gemmának hogy segítsen felvenni.
-Nem kell,segítek én,telefonál..
-Hát..Oké..-mondtam..Levettem egy kis segítséggel a vizes melegítő alsót,majd leültem az ágyára nagyon kínosan éreztem magam,hisz még egy fiú sem látott bugyiban..Leült mellém,és megfogta a nadrág szárát,és segített belebújni,majd amikor sikerült,felsegített és feljebb húztam a nadrágomat..Majd lefelé vettük az irányt.Amikor beléptünk a konyhába leültem a székre és egy kis innivalót kezdtem szürcsölgetni..Samantha ismét "kedvesen" nézett rám..Amit Anne is észre vett mert kettőnk között jártatta a szemeit..Én persze úgy csináltam mintha az egészből nem vettem volna észre semmit.
-Mindjárt ebédelünk egy kicsit.-szólalt meg égül Anne.
-Én nem szeretnék zavarni..
-Ugyan kincsem..Nem zavarsz,majd hazamész ha tudsz,most még pihenj..Beszéltem azóta anyukádékkal akik megértették a dolgot,és mondták hogy sok a dolguk is úgy hogy..Mi pedig most el tudunk ápolgatni..A suliból pedig már csak 3 nap van..Ahogy anyukádék mondták,szóval..
-Oké,rendben..De amint útban vagyok vagy zavarok...
-Jó rendben szólunk de ilyen nem lesz..
-Oké,amúgy is max 1-2 napot maradok..
-És egyébként hol fáj?
-Hát a lábam,nem tudom mi baja van..A fejem az már..
-Értem..Talán meg kéne nézetni egy orvossal..
-Nem arra semmi szükség,de köszönöm Anne.-mosolyodtam el.
-Hát rendben,de azért majd csak meg kéne nézni..
-Mi lesz az ebéd?-tért el a témától Samantha..
-Hát csak egy kis könnyű,hús leves,csirkecomb,lesz borsó leves,meg süti..
-Ó anya..Imádlak!-ment oda Harry és megölelte..Mire Anne csak jót kuncogott.Olyan aranyos volt..Mire észbe kaptam őkt bámultam,amit szerencsére nem vett észre senki,Samanthát kivéve..