Chapter 2

Sziasztok!Ne haragudjatok hogy ilyen sokára hoztam az új részt,de nem nagyon voltam itthon.Egyébként nagyon köszönöm a két kommentet,a 2 tetsziket,és a 2 felíratkozót,nagyon örültem neki..Remélem továbbra is tetszeni fog a történet.Jó olvasást.

A következőben már csak arra emlékszem hogy valami nyugtatót beadnak nekem,és ennyi.Fájó fejjel kómásan ébredtem fel.Mi történhetett.Amikor ki akartam nyitni a szemeimet olyan volt mintha ólomot öntöttek volna rá,egyszerűen nem ment.Majd mikor sikerült egy ismeretlen házban,egy ismeretlen ágyon találtam magam..Úristen..elraboltak?!Majd pár pillanat múlva egy lány közeledésére lettem figyelmes.Picit megugrottam,ilyedtemben.
-Anya felébredt.-fordult hátra egy picit.
-Tőlem nem kell félned..Gemma vagyok..
-Mi történt?-kérdeztem.
-Nem tudom.Itt feküdtél a házunk előtt,szétszaggatott ruhában..
-Mi van hogy ha egy örült rajongó aki így akart bejutni hozzánk?!-hallottam egy kissé hangosabb hangot,azt hiszem a konyha felől,mire értetlenül néztem Gemmára.
-Először jöttem el bulizni,és rögtön ez történt..
-Tessék?Egyébként téged hogy hívnak?
-Sophia..Sophia Grey..
-Ó értem..És..itt élsz?
-Ha Holmes Chapelben vagyok akkor itt.
-Hát mi Holmes Chapel mellett vagyunk,egy kisebb városban,de 5 percre Holmes Chapeltől..Szóval te ott élsz?
-Igen..-ebben a pillanatban egy 30-40-es éveiben lévő nő lépett be.
-Szia.Jól vagy?-kérdezte aggódva..
-Öhm..Csókolom..Igen már jobban köszönöm,csak nem emlékszem rá mi történt..
-Először is nyugodtan tegezz,khm..
-Sophia.-mondta Gemma.
-Igen,másodszorra nem tudom..Fogalmam sincs de itt biztonságban vagy..
-Haza szeretnék menni.-ültem fel,talán egy kicsit hirtelen mert a fejembe hasított a fájdalom,ami hirtelen végig járta az egész testemet.
-Nyugodj meg..majd haza mehetsz,de még nem ilyen állapotban.-egy illetve kettő személy újra belépett a nappaliba.Egy 18-as éveiben járó fiú és egy alig 17 éves lány.Fogták egymás kezét.A fiú,göndör hajú volt,zöld szemei csak úgy szikráztak amikor meglátott.Mérgesen nézett rám,a lány pedig..Már első látásra nem tűnt szimpatikusnak,ahogy fenn hordta az orrát,és köszönés nélkül tovább ment a helységen.
-Ő a fiam,és a barátnője,de már biztos ismered őket.-nem értettem mire céloz,ezt gondolom az arcomból le is vonta.
-Szóval te nem ismered a bandát?!
-Nem.milyen bandát..
-Hát Harry,a híres One Direction egyik tagja..
-Ó értem..elnézést..Nme túl sokszor hallgatok zenét,általában nincs időm rá..Nehéz kitűnő tanulónak lenni,de mostanában elengedtem magam,és ez volt az első buli ahová elmentem..És ez történt..Vagy is tulajdonképpen csak arra emlékszem hogy nagy izmos férfiak gyültek körém és fogdostak,amit persze én nem engedtem,de aztán lefogtak adtak nekem valami gyógyszert vagy nem tudom és ennyi,az egészből..
-Úristen szegénykém..-mondta az idősebb anyuka..-Kérsz valamit?Enni inni?biztos éhes vagy már.
-állt fel.
-Öhm hát egy kicsit..
-Rendben..Mit kérsz?
-Mind egy..-mosolyogtam rá halványan.-És köszönöm...-gondolkoztam el..
-Anne..Ne haragudj..Elfelejtettem bemutatkozni..
-Semmi gond..-miután egyedül hagyott minket,Gemmával elkezdtünk beszélgetni,úgy mindenről.Nagyon kedves lány..Megértett engem,és nem feltételezett rólam semmi rosszat.
-És Harryvel ki volt az a lány?a barátnője?-kérdeztem.
-Jaj ne is mondd.Az egy hárpia..Már bocsánat..Komolyan,a múltkor bejött a macska a házba,erre ő megfogta és kidobta meg mondta hogy neki ne szőröljön össze semmit.Komolyan teljesen meghülyült a drága testvérem...
-Hüm..értem..
-Egyébként merre laksz Chapelen belül?
-Hát a Road Street 40-en..
-Huh az a város másik vége..Tudod a szüleid számát?Csak hogy ne aggódjanak..
-Persze itt a telefon..Jaj ne.Elvették a telefonom...vagy nem tudom..Elvesztettem.
-Nem tudod fejből.??
-Anyáét igen..
-Akkor hívjuk fel,hogy ne aggódjon..
-Rendben de..
-Nyugi,meg fogja érteni..
-Ki fog akadni,de hazudni viszont nem akarok neki..-húztam el a számat majd bedigtáltam a számot és tárcsáztuk anyut.