Hát sziasztok!:)amint látjátok meghoztam a prológust,remélem tetszeni fog,bár még 1-2 rész-ig biztos hogy nem bukkannak fel a fiúk,mert azért be kell mutatnom a történetet,de azért remélem nem veszi el az olvasástól a kedveteket.Jó olvasást:)
A telefonom csörgésére ébredtem fel,ami azt jelentette hogy megint csak elaludtam.Felvettem.
-Haló?-mondtam kómás hangon.
-Szia,még most keltél?El fogunk késni,gyere már.-szólt a telefonba Liv.-Már itt várunk rád,Mettel..
-Jó oké,sietek,gyertek be.-ez már megszokás hogy mindig együtt megyünk a suliba,csak most valamiért elállítódhatott az órám,pedig én beállítottam.Na mind egy.bementem a fürdőbe,gyorsan leöblítettem,felöltöztem valami jó kis lazába,ugyanis közeledünk a nyári szünethez végre,ismét vége lesz egy évnek.És már ezen kívül csak 1 lesz itt a fő sulin,aztán a szüleim azt akarják hogy menjek egyetemre,ami nagy álmom mert én mindig is nagyon jól tanultam,de mostanság már kezdem úgy érezni hogy a tinédzser vonulatok rajtam is végig mennek,és néha egyre kevésbé érdekel.De szerencsére az ilyenek is eddig 5-ösök lettek szóval...Miután megfésülködtem fogat mostam,lesiettem a barátaimhoz akik már tűkön ülve várták hogy kész legyek és végre elinduljunk.Elköszöntem apáéktól,majd el is indultunk.
-Siessünk,mert már így is késni fogunk..-mondtam.
-Jól van na,nem olyan nagy bűn az.-szólt oda Liv.-Jó oké,tudjuk te kitűnő vagy meg minden...-folytatta.
-Jól van,ne bántsd már.-szólt rá Mat.
-nem,igaza van,és már kezd egy kicsit elegem lenni ebből.
-Ezt meg hogy értetted?-fordult felém Mat.
-Unom már ezt a szemüveget,unom hogy mindenkinek én vagyok a kis kitűnő a stréber.
-Ne mondj ilyet,sokat dolgoztál ezért.-mondta Lív.
-Oké oké..mind egy..Hagyjuk ezt.Mi lesz az első óra.
-Töri,nagy doga.-erre a mondatára nagyon megrémültem és odakaptam a fejem.
-Mi?-mondtam talán kicsit hisztérikusabban.-Úristen,nem készültem..Jó oké,semmi baj.Majd átnézem a könyvet,egy rossz jegy nem számít annyira.
-Héj.-szólt rám Mat.Észre sem vettük hogy már itt vagyunk,gyorsan bementünk a kapun,bedobtuk a táskánkat amiből már kivettük a töri cuccot,és mentünk is a terem felé,bekopogtunk majd beléptünk,a többiek már nagyban írták a dolgozatot a tanár mérgesen fordult Mat és Lív felé,majd meglátott engem és ellágyult a tekintete.Tessék.A tanárok szemében már én vagyok a kis jó tanuló akit imádnak.
-Elnézést tanárnő.-ültünk le a helyünkre.
-Mi történt Soph?Te nem szoktál késni.
-Elaludtam.
-Óh a kis stréber elaludt.-szólt Tom az egyik nagy vagány az osztályunkból,aki egyébként 2-es átlag de mind egy.Azon belül mindenki szereti,kivéve a tanárok,és persze most is jót nevettek a beszólásán.
-Hagyd abba Tom,mert elveszem a dolgozatod és ráírok egy 1-est.-szólt rá,majd kiosztotta nekünk is a lapokat.Még csak át sem volt időm nézni,ez biztos 2-es lesz,anyáék meg fognak ölni.
Nos hát ez ilyen kis,bevezető rész volt,de azért remélem tetszett,ha tudom még ma hozom az 1 részt:)
A telefonom csörgésére ébredtem fel,ami azt jelentette hogy megint csak elaludtam.Felvettem.
-Haló?-mondtam kómás hangon.
-Szia,még most keltél?El fogunk késni,gyere már.-szólt a telefonba Liv.-Már itt várunk rád,Mettel..
-Jó oké,sietek,gyertek be.-ez már megszokás hogy mindig együtt megyünk a suliba,csak most valamiért elállítódhatott az órám,pedig én beállítottam.Na mind egy.bementem a fürdőbe,gyorsan leöblítettem,felöltöztem valami jó kis lazába,ugyanis közeledünk a nyári szünethez végre,ismét vége lesz egy évnek.És már ezen kívül csak 1 lesz itt a fő sulin,aztán a szüleim azt akarják hogy menjek egyetemre,ami nagy álmom mert én mindig is nagyon jól tanultam,de mostanság már kezdem úgy érezni hogy a tinédzser vonulatok rajtam is végig mennek,és néha egyre kevésbé érdekel.De szerencsére az ilyenek is eddig 5-ösök lettek szóval...Miután megfésülködtem fogat mostam,lesiettem a barátaimhoz akik már tűkön ülve várták hogy kész legyek és végre elinduljunk.Elköszöntem apáéktól,majd el is indultunk.
-Siessünk,mert már így is késni fogunk..-mondtam.
-Jól van na,nem olyan nagy bűn az.-szólt oda Liv.-Jó oké,tudjuk te kitűnő vagy meg minden...-folytatta.
-Jól van,ne bántsd már.-szólt rá Mat.
-nem,igaza van,és már kezd egy kicsit elegem lenni ebből.
-Ezt meg hogy értetted?-fordult felém Mat.
-Unom már ezt a szemüveget,unom hogy mindenkinek én vagyok a kis kitűnő a stréber.
-Ne mondj ilyet,sokat dolgoztál ezért.-mondta Lív.
-Oké oké..mind egy..Hagyjuk ezt.Mi lesz az első óra.
-Töri,nagy doga.-erre a mondatára nagyon megrémültem és odakaptam a fejem.
-Mi?-mondtam talán kicsit hisztérikusabban.-Úristen,nem készültem..Jó oké,semmi baj.Majd átnézem a könyvet,egy rossz jegy nem számít annyira.
-Héj.-szólt rám Mat.Észre sem vettük hogy már itt vagyunk,gyorsan bementünk a kapun,bedobtuk a táskánkat amiből már kivettük a töri cuccot,és mentünk is a terem felé,bekopogtunk majd beléptünk,a többiek már nagyban írták a dolgozatot a tanár mérgesen fordult Mat és Lív felé,majd meglátott engem és ellágyult a tekintete.Tessék.A tanárok szemében már én vagyok a kis jó tanuló akit imádnak.
-Elnézést tanárnő.-ültünk le a helyünkre.
-Mi történt Soph?Te nem szoktál késni.
-Elaludtam.
-Óh a kis stréber elaludt.-szólt Tom az egyik nagy vagány az osztályunkból,aki egyébként 2-es átlag de mind egy.Azon belül mindenki szereti,kivéve a tanárok,és persze most is jót nevettek a beszólásán.
-Hagyd abba Tom,mert elveszem a dolgozatod és ráírok egy 1-est.-szólt rá,majd kiosztotta nekünk is a lapokat.Még csak át sem volt időm nézni,ez biztos 2-es lesz,anyáék meg fognak ölni.
Nos hát ez ilyen kis,bevezető rész volt,de azért remélem tetszett,ha tudom még ma hozom az 1 részt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése